Jim Thompson 1963-ban megjelent könyvének főszereplője Roy Dillon nem igazán tartozik sehova. Szállodákban él, huzamosabb ideig nem tartózkodik egy városban sem és van ugyan munkája, az igazi pénzt mégsem azzal keresi, hanem azzal, hogy másokat átver és anyagi értelemben lehúz. Roy-nak látszólag nincsenek kötődései, csupán felszínesek. Viszonyt folytat egy fiatal lánnyal, aki többet szeretne tőle (ő azonban érezhetően idegenkedik ennek gondolatától), illetve életében lépten-nyomon felbukkan édesanyja, akivel egymást szeretve gyűlölik és akit ha megnézünk konstatálhatjuk - az alma nem esett messze a fájától.
Jim Thompson kisregénye ezt a három karaktert mutatja be és azt, hogy miként próbálnak egymással így vagy úgy, de kapcsolatot létesíteni, miközben mindhármójukat végül bekebelezi a kapzsiság és az anyagiasság. A Svindlerek ebből a szempontból nézve egy rendkívül cinikus és sötét lelkű könyv, hiszen ha néha fel is villantja a szereplőket illető megváltás reményét, azt gyorsan agyon is csapja. Éppen ezért nem is érdemes reménykedni abban, hogy majd hősünket megtéríti egy kiadós szerelmi szál, vagy hogy majd felhagy a rossz szokásaival és megállapodik valahol - az írónak szándékában sem áll, hogy hiú ábrándokkal kecsegtessen. Vélhető szándékkal, Thompson a karaktereket csupán árnyalatnyi szimpatikus tulajdonságokkal látja el (bár ez inkább a lezserségükből fakad, semmint abból, hogy bármi jót is cselekednének), így bár Roy Dillon tevődik meg teljes értékű főszereplőnek, ő is megmarad egy jobb sorsra érdemes, ám gerinctelen ficsúrnak. Mindez persze kevés lenne ahhoz, hogy igazán értékeljem és szeressem ezt a könyvet, az igazi bónuszpont, amivel behúzott magával Thompson világa az az, ahogyan felfestette ennek a három szereplőnek a viszonyrendszerét.
Roy és édesanyja sajátos kapcsolata például külön megérne egy egész esszét, hiszen itt két olyan emberről van szó, akik egyszerre gyűlölik és tisztelik egymást. Mivel ugyanaz a vágy hajtja őket és ugyanaz a gátlástalan vér csörgedezik az erejükben, képtelenek egyetlen őszinte szót is váltani egymással, képtelenek kifejezni őszinte érzéseiket és érzelmeiket. Szeretet nélküli anya-fia dinamika jellemzi kapcsolatukat, amelyben minden kedvesnek tűnő gesztus hamisnak hat és végzetesen átmenetinek. A pénz, a svindlerkedés, az önzőség toxikusan áthatja az egész kapcsolatrendszerüket, ez a toxikusság pedig még mérgezőbben hat arra, aki neadjisten beférkőzik valamelyikük bizalmi körébe (főleg a fiúéba). Thompson egyszerű és lényegre törő prózával meséli el ennek a két (illetve: három) embernek ennek a néhány nap prizmájában láttatott történetét. Szikár stílussal mesél, melybe éjfekete humor vegyül, az erőszakot pedig a maga teljes természetességében jeleníti meg - mintegy mindennapos, teljesen köznapi dologként (Roy anyjának megverése erre ékes példa). Mert teljesen természetes is, ahogyan az kiderül már a nyitó "jelenetből", melyben éppen Roy húzza a rövidebbet és szenved el belső vérzést egy jól irányzott baseball ütő suhintásától. Aki svindlikből él, ne lepődjön meg azon, hogy néha alulmarad. Az élet már csak ilyen rohadék.
Engem személy szerint abszolút magával ragadott a könyv, köszönhetően ennek a teljes természetességgel vett sötét és cinikus látásmódnak, a karakterek közti kölcsönhatások értő megjelenítésének és annak, ahogyan Thompson mindezt papírra vetette. Kifejezetten tetszett, hogy bár krimiként illik aposztrofálni, annál sokkal több: egy mérgező anya-fia kapcsolat históriája és egy olyan svindler története, akinek meglehetett volna minden lehetősége, hogy gyökeret eresszen és tisztességes életet éljen, mégis inkább a bizonytalanságot választotta. Vagy épp az választotta őt.
Thompson regényéből később, 1990-ben Stephen Frears rendezett filmet, amit aztán a szakma igencsak szeretett. A főszerepben John Cusack-et láthattuk (aki azelőtt inkább bohókás hősszerelmeseket vagy bohókás tiniket formált meg), az édesanyja szerepében pedig Anjelica Huston-t csodálhattuk. Utóbbit a Legjobb Női főszereplő Oscarjára is jelölték, amit aztán végül Kathy Bates kapott meg a Tortúrában nyújtott alakításáért.
Mindenképpen ajánlom tehát azoknak, akik szeretik a karcosabb, kicsit morózusabb történeteket (vagy azoknak, akik szerették a filmet, de még nem olvasták az alapanyagot). Ajánlom azoknak is, akiknek amúgy nincsen sok idejük olvasni: a Svindlerek egy egészen rövid, 180 oldalas olvasmány, amit egészen gyorsan le lehet darálni. Hatása pedig így is lesz.
